Hírek - Mi a gránitok összetétele?

Mi a gránit összetétele?

GránitA Föld kontinentális kéregének leggyakoribb tolakodó kőzete, foltos rózsaszín, fehér, szürke és fekete díszítő kő. Durva- közepes szemű. Három fő ásványa a földpát, a kvarc és a csillám, amelyek ezüstös muszkovit vagy sötét biotit vagy mindkettő. Ezen ásványi anyagok közül a földpát dominál és a kvarc általában több mint 10 % -ot tesz ki. Az alkáli földpátok gyakran rózsaszínűek, így a rózsaszín gránit gyakran dekoratív kőként használják. A gránit kristályosodik a szilícium-dioxidban gazdag magmákból, amelyek mérföldek mélyen vannak a Föld kéregében. Számos ásványi lerakódást képeznek a kristályosító gránit testek közelében a hidrotermikus oldatokból, amelyeket az ilyen testek felszabadítanak.

Osztályozás

A Plutonikus kőzetek QAPF osztályozásának felső részében (Streckeisen, 1976) a gránitmezőt a kvarc modális összetétele (q 20-60 %) és a P/(P + A) arány határozza meg 10 és 65 között. A gránitmező két alteret tartalmaz: szinenogranit és monzogranit. Csak az anglo-szász irodalomban granitnak tekintik a szinogranitban kivetített sziklákat. Az európai irodalomban a granitok nevezik a szinogranitban és a monzogranitban kiálló kőzetek. A monzogranit alterület adamellit és kvarc-monzonitot tartalmazott a régebbi osztályozásokban. A Rock Cassification albizalma a közelmúltban azt javasolja, hogy utasítsák el az Adamellite kifejezést, és a kvarc monzonitának nevezzék, csak a kvarc Monzonite Sensu Stricto -ban kivetített kőzetek.

Kémiai összetétel

A gránit kémiai összetételének világszerte, súly százaléka,

2485 elemzés alapján:

SIO2 72,04% (szilícium -dioxid)
AL2O3 14,42% (alumínium -oxid)
K2O 4,12%
NA2O 3,69%
CAO 1,82%
FEO 1,68%
FE2O3 1,22%
MGO 0,71%
TIO2 0,30%
P2O5 0,12%
MNO 0,05%

Mindig az ásványi kvarcból és a földpátból áll, sokféle ásványi anyaggal (kiegészítő ásványi anyagok). A kvarc és a földpát általában világos színűvé teszi a gránitot, a rózsaszínűtől a fehérig. Ezt a világos háttérszínt a sötétebb kiegészítő ásványok határozzák meg. Így a klasszikus gránit „só-andpepper” megjelenésű. A leggyakoribb kiegészítő ásványi anyagok a fekete csillám -biotit és a fekete amfibol kürt. Szinte mindezen a kőzetek nem tudatlanok (egy magmától megszilárdultak) és plutonikus (egy nagy, mélyen eltemetett testben vagy plutonban). A gránitban lévő szemcsék véletlenszerű elrendezése - a szövet hiánya - bizonyítéka annak plutonikus eredetére. A Gránit ugyanolyan kompozíciójával rendelkező szikla kialakulhat az üledékes kőzetek hosszú és intenzív metamorfizmusán keresztül. De az ilyen kőzetnek erős szövete van, és általában gránit gneissnek hívják.

Sűrűség + olvadáspont

Az IT átlagos sűrűsége 2,65 és 2,75 g/cm3 között van, a nyomószilárdsága általában 200 MPa felett van, és viszkozitása az STP közelében 3–6 • 1019 pa · s. Az olvadás hőmérséklete 1215–1260 ° C. Rossz elsődleges permeabilitása van, de erős másodlagos permeabilitással rendelkezik.

A gránit kőzet előfordulása

A kontinensek nagy plutonjain, a Föld kéregének mélyen romlott területein található. Ennek van értelme, mivel a gránitnak nagyon lassan megszilárdulnia kell a mélyen eltemetett helyeken, hogy ilyen nagy ásványi szemcséket készítsen. A területen 100 négyzetkilométernél kisebb plutonokat készleteknek nevezzük, és a nagyobbokat batholithnak nevezzük. A lávák kitörnek az egész földön, de a láva ugyanolyan összetételű láva, mint a gránit (riolit), csak a kontinenseken tört ki. Ez azt jelenti, hogy a gránitnak a kontinentális sziklák olvadásával kell kialakulnia. Ez két okból történik: hő hozzáadása és illékony anyagok hozzáadása (víz vagy szén -dioxid vagy mindkettő). A kontinensek viszonylag forróak, mert a bolygó urán- és káliumának nagy részét tartalmazzák, amelyek a radioaktív bomlás révén melegítik fel a környezetüket. Bárhol, ahol a kéreg megvastagodott, hajlamos felforrósodni (például a tibeti fennsíkon). És a lemez -tektonika folyamata, főleg szubdukció, a bazaltos mágusok emelkedését okozhatják a kontinensek alatt. A hő mellett ezek a magmák felszabadítják a CO2 -t és a vizet, ami segít mindenféle szikláknak olvadni alacsonyabb hőmérsékleten. Úgy gondolják, hogy nagy mennyiségű bazaltos magma vakolható egy kontinens aljára egy alulmozgásnak nevezett folyamat során. A hő és a folyadékok lassú felszabadulása révén az ebből a bazaltból nagy mennyiségű kontinentális kéreg fordulhat egyidejűleg gránithoz.

Hol találják meg?

Eddig ismert, hogy a földön csak a kontinentális kéreg részeként minden kontinensen megtalálható a Földön. Ezt a kőzetet kicsi, készletszerű tömegű, kevesebb, mint 100 km², vagy az orogenikus hegység részét képező batolitokban találják meg. A másik kontinenssel és az üledékes kőzetekkel együtt általában az alap földalatti lejtőjét képezik. Ez a lakolitokban, árkokban és küszöbökben is megtalálható. Mint a gránit összetételében, az egyéb kőzetváltozások alpidok és pegmatitok. Finomabb részecskeméretű ragasztók, mint a granitikus támadások határain. A gránnyal több granulált pegmatit, mint a gránit, általában a gránit lerakódások.

A gránit felhasználása

Az ókori egyiptomiak gránitokból és mészkőből építették a piramisokat.
Az ókori Egyiptomi egyéb felhasználások az oszlopok, ajtócsíkok, küszöbök, díszlécek, valamint a fal- és padlóburkolatok.
Rajaraja Chola, a dél -indiai Chola -dinasztia, a 11. században, az indiai Tanjore városában, a világ első templomát teljesen gránit tette. A Brihadeeswarar templomot, amelyet Lord Shiva -nak szenteltek, 1010 -ben épült.
A Római Birodalomban a gránit az építőanyag és a monumentális építészeti nyelv szerves részévé vált.
A leginkább méretkövetként használják. A kopáson alapul, hasznos kőzet volt a szerkezete miatt, amely kemény, fényes és lengyelül elfogadja a nyilvánvaló súlyokat.
Belső terekben használják polírozott gránitlapokhoz, csempékhez, padokhoz, csempe padlóhoz, lépcsőfutókhoz és sok más gyakorlati és dekoratív tulajdonsághoz.

Modern

Sírkövekhez és műemlékekhez használják.
Padlóra használják.
A mérnökök hagyományosan polírozott gránit felszíni tányérokat használtak a referencia sík létrehozásához, mivel ezek viszonylag átjárhatatlanok és nem rugalmasak

Gránit előállítása

Világszerte bányásznak, de a legtöbb egzotikus szín brazíliai, indiai, kínai, dél -afrikai és észak -amerikai gránit lerakódásokból származik. Ez a sziklabányászat tőke és munkaigényes folyamat. A gránitdarabokat a betétekből eltávolítják vagy permetezéssel távolítják el. Különleges szeletelőket használnak a gránit által kivont darabok hordozható lemezekre vágására, amelyeket ezután vasúti vagy szállítási szolgáltatásokkal csomagolnak és szállítanak. Kína, Brazília és India a világ vezető gránitgyártói.

Következtetés

A „fekete gránit” néven ismert kő általában gabbro, amelynek teljesen más kémiai szerkezete van.
Ez a leggyakoribb szikla a földi kontinentális kéregben. A nagy területeken, amelyeket batholithnak hívnak, és a kontinensek alapterületein, amelyeket pajzsok néven ismertek, sok hegyvidéki terület magjában találhatók.
Az ásványi kristályok azt mutatják, hogy lassan lehűl az olvadt kőzet anyagból, amely a Föld felszíne alatt képződik, és hosszú időt igényel.
Ha a gránit a föld felszínén van kitéve, akkor azt a gránit kőzetek felemelkedése és a fölött lévő üledékes kőzetek eróziója okozza.
Az üledékes kőzetek, a gránitok, a metamorfizált gránitok vagy a kapcsolódó kőzetek alatt általában a borító alatt vannak. Később alagsori szikláknak nevezik őket.
A gránithoz használt definíciók gyakran kommunikációhoz vezetnek a szikláról, és néha zavart okoznak. Néha sok meghatározást használnak. A gránit meghatározásának három módja van.
Egy egyszerű kurzus a sziklákon, a gránit-, csillám- és amfibol ásványokkal együtt, durva, könnyű, magmatikus kőzetként írható le, amely elsősorban a földpátból és a kvarcból áll.
A rock szakértő meghatározza a rock pontos összetételét, és a legtöbb szakértő csak a gránitot használja a szikla azonosítására, hacsak nem felel meg az ásványok egy bizonyos százalékának. Lehet, hogy lúgos gránitnak, granodioritnak, pegmatitnek vagy aplite -nek hívják.
Az eladók és a vásárlók által használt kereskedelmi meghatározást gyakran szemcsés kőzeteknek nevezik, amelyek nehezebbek, mint a gránit. Felhívhatják Gabro, bazalt, pegmatit, gneiss és sok más szikla gránitját.
Általában „méretkövet” -ként definiálják, amelyet bizonyos hosszúságokra, szélességre és vastagságra lehet vágni.
A gránit elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a legtöbb kopásnak, nagy súlyoknak, ellenáll az időjárási viszonyoknak és elfogadja a lakkokat. Nagyon kívánatos és hasznos kő.
Noha a gránit költségei sokkal magasabbak, mint a többi ember alkotta anyagok áránál, rangos anyagnak tekintik, amelyet eleganciája, tartóssága és minősége miatt másoknak befolyásolnak.